Férfikör az erőről, kontrollról és önazonos cselekvésről
Mit jelent erős férfinak lenni?
Kiállni magadért? Irányítani? Bírni a terhelést? Megvédeni azt, ami fontos? Dönteni akkor is, amikor nincs mindenre biztos válaszod? Vagy képesnek lenni arra, hogy akkor is te irányítsd az erődet, amikor legszívesebben támadnál, kontrollálnál vagy inkább teljesen visszahúzódnál?
Az erő sokféleképpen jelen lehet bennünk. Ott van abban, amikor meghúzzuk a határainkat, amikor kimondjuk, amit valójában gondolunk, amikor felelősséget vállalunk egy döntésért, amikor megvédünk valakit vagy valamit, ami fontos számunkra. Ott van abban is, amikor vezetünk, cselekszünk, kezdeményezünk vagy egyszerűen nem hátrálunk ki egy nehéz helyzetből.
De nem mindig könnyű jól bánni vele.
Van, amikor kontrollálni kezdünk, mert bizonytalanok vagyunk. Van, amikor bizonyítunk, mert szükségünk van arra, hogy mások is lássák az erőnket. Van, amikor túl sokat viszünk a vállunkon, mert azt gondoljuk, hogy mindent nekünk kell megoldanunk. Máskor pedig éppen visszatartjuk magunkat: nem mondjuk ki, amit gondolunk, nem húzzuk meg a határainkat, nem állunk bele egy konfliktusba vagy egy döntésbe, mert tartunk attól, mi történik, ha valóban megmutatjuk az erőnket.
Ezen a férfikörön arra nézünk rá, hogyan bánunk a saját erőnkkel.
Hol kontrollálok, amikor valójában bizonytalan vagyok? Mikor bizonyítok ahelyett, hogy jelen lennék? Hol nyelem le az erőmet, mert félek a konfliktustól? Mikor akarok mindent egyedül megoldani? Hol használom túl az erőmet és hol nem használom akkor sem, amikor szükségem lenne rá? Tudok-e nemet mondani támadás nélkül és vezetni anélkül, hogy uralnom kellene?
És talán van egy ennél is mélyebb kérdés: Milyen férfivá válok, amikor erő van a kezemben?
Mert nemcsak az mutat meg bennünket, hogyan viselkedünk akkor, amikor gyengék vagy kiszolgáltatottak vagyunk. Az is sokat elmond rólunk, mit kezdünk azzal a helyzettel, amikor van erőnk, lehetőségünk, döntési szabadságunk vagy hatásunk másokra.
Képes vagyok-e úgy használni az erőmet, hogy közben ne kelljen bizonyítanom? Tudok-e határozott lenni anélkül, hogy keménnyé válnék? Tudok-e felelősséget vállalni azért, amit elindítok? És képes vagyok-e megtartani magamban azt az erőt is, amelyet nem kell minden helyzetben azonnal cselekvésre váltanom?
Nem az ösztönös erőnket kell elnyomnunk, hanem megtanulnunk megtartani és irányítani azt.
Hogy amikor szükség van rá, legyen bennünk erő kiállni, dönteni, határt húzni, védeni és cselekedni. És amikor nincs szükség arra, hogy bizonyítsunk vagy felülkerekedjünk, legyen bennünk elég tartás ahhoz is, hogy ne tegyük.
Hogy az erőből ne uralkodás, hanem tartás, határ, döntés és önazonos cselekvés szülessen.
Nem tanácsadás, nem coaching, nem terápia. Megosztó kör, 2 óra, max. 11 fő. Amit itt elmondasz, az itt is marad. Előképzettség nem kell.
Mit jelent erős férfinak lenni?
Kiállni magadért? Irányítani? Bírni a terhelést? Megvédeni azt, ami fontos? Dönteni akkor is, amikor nincs mindenre biztos válaszod? Vagy képesnek lenni arra, hogy akkor is te irányítsd az erődet, amikor legszívesebben támadnál, kontrollálnál vagy inkább teljesen visszahúzódnál?
Az erő sokféleképpen jelen lehet bennünk. Ott van abban, amikor meghúzzuk a határainkat, amikor kimondjuk, amit valójában gondolunk, amikor felelősséget vállalunk egy döntésért, amikor megvédünk valakit vagy valamit, ami fontos számunkra. Ott van abban is, amikor vezetünk, cselekszünk, kezdeményezünk vagy egyszerűen nem hátrálunk ki egy nehéz helyzetből.
De nem mindig könnyű jól bánni vele.
Van, amikor kontrollálni kezdünk, mert bizonytalanok vagyunk. Van, amikor bizonyítunk, mert szükségünk van arra, hogy mások is lássák az erőnket. Van, amikor túl sokat viszünk a vállunkon, mert azt gondoljuk, hogy mindent nekünk kell megoldanunk. Máskor pedig éppen visszatartjuk magunkat: nem mondjuk ki, amit gondolunk, nem húzzuk meg a határainkat, nem állunk bele egy konfliktusba vagy egy döntésbe, mert tartunk attól, mi történik, ha valóban megmutatjuk az erőnket.
Ezen a férfikörön arra nézünk rá, hogyan bánunk a saját erőnkkel.
Hol kontrollálok, amikor valójában bizonytalan vagyok? Mikor bizonyítok ahelyett, hogy jelen lennék? Hol nyelem le az erőmet, mert félek a konfliktustól? Mikor akarok mindent egyedül megoldani? Hol használom túl az erőmet és hol nem használom akkor sem, amikor szükségem lenne rá? Tudok-e nemet mondani támadás nélkül és vezetni anélkül, hogy uralnom kellene?
És talán van egy ennél is mélyebb kérdés: Milyen férfivá válok, amikor erő van a kezemben?
Mert nemcsak az mutat meg bennünket, hogyan viselkedünk akkor, amikor gyengék vagy kiszolgáltatottak vagyunk. Az is sokat elmond rólunk, mit kezdünk azzal a helyzettel, amikor van erőnk, lehetőségünk, döntési szabadságunk vagy hatásunk másokra.
Képes vagyok-e úgy használni az erőmet, hogy közben ne kelljen bizonyítanom? Tudok-e határozott lenni anélkül, hogy keménnyé válnék? Tudok-e felelősséget vállalni azért, amit elindítok? És képes vagyok-e megtartani magamban azt az erőt is, amelyet nem kell minden helyzetben azonnal cselekvésre váltanom?
Nem az ösztönös erőnket kell elnyomnunk, hanem megtanulnunk megtartani és irányítani azt.
Hogy amikor szükség van rá, legyen bennünk erő kiállni, dönteni, határt húzni, védeni és cselekedni. És amikor nincs szükség arra, hogy bizonyítsunk vagy felülkerekedjünk, legyen bennünk elég tartás ahhoz is, hogy ne tegyük.
Hogy az erőből ne uralkodás, hanem tartás, határ, döntés és önazonos cselekvés szülessen.
Nem tanácsadás, nem coaching, nem terápia. Megosztó kör, 2 óra, max. 11 fő. Amit itt elmondasz, az itt is marad. Előképzettség nem kell.